Itt a friss elemzés: Megroppant a drogpiac, közben már a dílerek egy része is elsöprődött az utcákról

A drogmaffia luxusára is lecsapott a Delta – már a dílerek is érzik a kormány keménykezű drogpolitikáját.

Elég csak egy családtag, aki szerhez nyúl, és a kábítószerfüggés „családi betegséggé” válik – tudtuk meg a téma szakértőjétől. A kábítószer-ellenes világnap kapcsán szakemberekkel beszélgettünk a drogfogyasztás legújabb trendjeiről és megoldási lehetőségekről.
A kábítószer-fogyasztás és illegális kereskedelem elleni világnapot minden év június 26-án tartják, hogy felhívják a figyelmet a kábítószer-használat és a kábítószer-kereskedelem globális problémáira. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1987-es határozata óta ez a nap a nemzetközi együttműködés és cselekvés szimbólumává vált. Idén a kábítószer fogyasztás elleni küzdelem mottója az lett:
Törjük meg a kört. Állítsuk meg a szervezett bűnözést!”
Az idei kampány célja rávilágítani arra, hogy elengedhetetlen az összehangolt, hosszú távú – a szervezett bűnözés és a kábítószer körforgásának megtörésére irányuló – fellépés. A téma kapcsán Majzik Balázzsal, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) Drogmegelőzési Programok Osztályának vezetőjével beszélgettünk.
Majzik szerint a „Törjük meg a kört!” mottó számos szinten értelmezhető. Lehet szó a függőség belső köréről, amely egyre mélyebbre húzza az érintetteket, de utalhat a családon belül öröklődő mintákra, valamint a kereskedő és a fogyasztó közti kereslet-kínálat dinamikájára is.
Ez a kör több síkon is megtörhető – társadalmi, családi és jogi szinten egyaránt”
– hangsúlyozta a szakember. Lapunknak kiemelte, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos minden tevékenységet a Büntető Törvénykönyv szabályozza: ide tartozik a birtoklás, a kereskedelem, az átadás, vagy bármilyen más cselekmény, amely drogokkal hozható összefüggésbe.
Majzik Balázs rávilágított arra is, hogy a drogellenes küzdelem két alappillére a kínálat- és keresletcsökkentés. Előbbit a rendőrség, a bűnüldözés és a hatóságok végzik, míg utóbbi a prevenció, az egészségügy, a szociális szféra és az oktatás feladata. Mint fogalmazott:
csak akkor lehet eredményes a drogpolitika, ha ezek a területek összehangoltan működnek.
Ennek koordinálására működik az országos Kábítószer Koordinációs Bizottság, valamint a helyi szinten aktív kábítószerügyi egyeztető fórumok.
Majzik kitért a DELTA Akcióprogramra is, amelyet a kormány márciusban indított el a kábítószer-kereskedelem felszámolására. „A hírekből is kirajzolódik, hogy a rendőrség komoly eredményeket ért el a bűnüldözés terén” – húzta alá.
Ezt is ajánljuk a témában
A drogmaffia luxusára is lecsapott a Delta – már a dílerek is érzik a kormány keménykezű drogpolitikáját.
Mint ismert: hazánkban a legelterjedtebb illegális szer továbbra is a marihuána, ez az európai trendekkel is egybeesik. Az elmúlt években azonban egy másik, jóval veszélyesebb szer, az úgynevezett „kristály” – egy új pszichoaktív dizájnerdrog – is komoly problémát okozott, különösen a társadalmi hátrányokkal sújtott szegregátumokban. Ennek oka, hogy ezeken a területeken jellemző az aluliskolázottság és a munkanélküliség, vagy lakhatási nehézségekkel küzdenek az emberek.
Majzik Balázs lapunknak kifejtette:
az itt élők körében nem szórakozási célból történik a szerhasználat, hanem leginkább a valóság elől való menekülésként.
„Más a motiváció: míg egy középosztálybeli fiatal hétvégi szórakozás közben fogyaszt extasy tablettát, addig ezekben a közegben a kilátástalanság, a reménytelenség viszi rá a fiatalokat a szerhasználatra. És az is igaz, hogy sajnos sokszor olcsóbb, mint az alkohol” – emelte ki, hozzátéve, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét-programja például ezen a területen próbál segítséget nyújtani.
A dizájner drogok kiszámíthatatlansága különösen aggasztó. Majzik példaként említette a HHC-tartalmú gumicukor esetét, amelyből tavaly többen is rosszul lettek. „Nem lehet tudni, milyen anyag van benne, és milyen hatást vált ki. Az egyik adag ilyen, a másik olyan, és az ember sokszor nincs is tisztában a saját egészségi vagy lelki állapotával – emiatt is különösen veszélyesek ezek a szerek” – árulta el.
A szakember szerint ugyanakkor a legális, de egészségre ártalmas szerekre – mint az alkohol, a dohány, vagy az energiaitalok – szintén figyelmet kell fordítani.
Ugyanis ezek is nagyon gyakoriak a fiatalok körében, és hosszú távon komoly népegészségügyi problémákat okoznak.
Majzik Balázs a prevenció különböző szintjeit is ismertette lapunkkal. Mint mondta: az általános prevenció célja a lakosság széles körének elérése egészséges életmódot ösztönző üzenetekkel; a célzott prevenció bizonyos csoportokra – például dohányosokra – irányul; a javallott prevenció pedig olyan esetekben alkalmazandó, amikor már valamilyen probléma fennáll – például az elterelés intézményének keretében.
A nemzetközi statisztikákat tekintve Majzik elmondta,
hogy az európai országokban körülbelül 275 millió ember próbált már ki valamilyen tiltott szert.
A 16 éves, iskoláskorú fiatalokat vizsgáló ESPAD-kutatás szerint Magyarországon az életprevalencia (azaz „kipróbálták már valaha”) értéke a marihuána esetén 14,8 százalék, ami nem tér el jelentősen az európai átlagtól. A szakember szerint azonban létezik egy látens drogpiac is, amelynek fogyasztási mintázatai rejtettek maradnak. „A kristály például már 7–9 százalékos előfordulási arányt mutat ebben a korosztályban, de a szegregátumokban ez a szám sokkal magasabb lehet” – jegyezte meg Majzik Balázs.
Végezetül a szakember arra figyelmeztetett, hogy a drogprobléma nem csak az egyént, hanem az egész családot sújtja.
Egy szenvedélybeteg körül gyakran az egész család működése átalakul – éppen ezért szoktuk családi betegségnek is nevezni. Hiszen egy szülő nem arra vágyik, hogy azt nézze, miként épül le a gyermeke a drogtól”
– fogalmazott a szakember.
Ezt is ajánljuk a témában
A szakértők egyetértenek abban, hogy a drogkereskedelem elleni fellépés a nulladik lépés, melyet a prevenció követ, hiszen az igazi megoldás az, ha a fiatalok megfelelő ismeretekkel rendelkeznek a témában.
Lapunk megkereste Molnár Ferencet, a Kecskeméti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum szakmai társelnökét is a téma kapcsán, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a közbeszéd az utóbbi időben mintha hirtelen robbanásként kezelné a dizájnerdrogok térnyerését, valójában ez a folyamat már több mint egy évtizede zajlik.
Elmondása szerint a valódi robbanás 2010-ben történt, és azóta egy folyamatosan súlyosbodó tendenciának lehetünk tanúi.
Azt is hozzátette, hogy bár a helyzet az utóbbi években valóban gyorsuló ütemben romlik, nem lehet egyetlen évre vagy eseményre visszavezetni a mostani krízist.
Molnár Ferenc tapasztalatai alapján három aggasztó irányvonalat azonosított, amelyek különösen veszélyessé teszik a mostani helyzetet. Az első ezek közül az életkori határok drámai csökkenése: szerinte nemcsak az első kipróbálás, hanem a rendszeres használat is egyre fiatalabb korban kezdődik. Míg korábban a 16 év körüli korosztály számított jellemzőnek, mára már gyermekkorú használók is megjelennek a rendszeres fogyasztók között. Mint mondta: ez azért aggasztó, mert
minél kialakulatlanabb még a személyiség, annál nagyobb károkat okoz bármilyen tudatmódosító szer használata.”
A második veszélyes tendencia az intravénás szerhasználat divatszerű elterjedése. Molnár szerint ez nem az anyagok természetéből fakad, hiszen még a heroin sem követeli meg az injekciós használatot, hogy elérje a használó által kívánt hatást – sőt, korábban ez csak a szerhasználói „karrier” későbbi szakaszában jelent meg. Most viszont sok fiatal már az első alkalommal tűhöz nyúl. Ez azért különösen veszélyes, mert az injektálás jár a legnagyobb egészségügyi kockázattal:
magasabb a fertőzésveszély, a túladagolás esélye, és az anyag koncentrációja is sokkal nehezebben kontrollálható.
A harmadik aggasztó jelenség az új pszichoaktív szerek olcsósága. Leginkább ez teszi őket elérhetővé a szegényebb, szociokulturálisan hátrányos helyzetű közösségekben. A szakember elmondása szerint fillérekért hozzá lehet jutni ezekhez a szerekhez, ezért is terjednek a szegregált településeken, a legszegényebb családok körében, gyermekek és fiatalok között.
A család szerepéről beszélve Molnár hangsúlyozta: ebben a tekintetben nem lát érdemi különbséget a korábbi drogproblémákhoz képest. Mint mondta: a gyermek egészségre való nevelése vagy a tudatos életvezetésre való felkészítés mindig is szülői feladatok voltak. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy éppúgy, ahogy más nevelési helyzetekben is előfordulhat, a szülő néha egyedül nem boldogul.
Ilyenkor – szerinte – természetes, hogy külső segítséghez kell fordulni,
sőt, tapasztalatai szerint sokszor nem is a szerhasználó fiatal az, aki elsőként kér segítséget, hanem a szülő.
Molnár a Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatának munkatársaként nap mint nap tapasztalja, hogy a szülők egyre tudatosabban keresik a segítséget. Elmondta, hogy körülbelül ugyanannyi szülő jelentkezik náluk, mint érintett fiatal. Az információ gyakran osztályfőnökökön, pedagógusokon, más szülőkön vagy épp a sajtón keresztül jut el hozzájuk.
Tapasztalatai szerint a jól működő – vagy legalábbis működőképes – családok általában akkor kérnek segítséget, amikor már több fegyelmezési kísérlet kudarcba fulladt, vagy a gyermek veszteségeket szenved el: kimarad az iskolából, csavarog, felelőtlenül bánik a pénzzel vagy eladósodik. De vannak olyan esetek is, amikor már rendőrségi eljárás miatt fordulnak szakemberhez.
Ugyanakkor Molnár Ferenc hangsúlyozta: előfordul az is, hogy néhány beszélgetés a szülővel elegendőnek bizonyul, és nincs is szükség arra, hogy a gyerekkel külön foglalkozzanak.
A drogprevenció kapcsán elmondta:
fontosnak tartja, hogy erről ne kampányszerű, „egyszeri nagy akcióként” gondolkodjunk.
„A drogprevenció az egészségnevelés része” – hangsúlyozta –, „amit már óvodás korban el kellene kezdeni, és egymásra épülő programokkal folytatni egészen 18 éves korig; hosszú távú, következetes építkezésre van szükség.”
Aláhúzta továbbá, hogy minden jól működő drogstratégia világosan kettéválasztja a kínálatcsökkentés és a keresletcsökkentés területeit. „Ahol ez a kettő egyensúlyban van, ott lehet hatékonyan fellépni a drogproblémákkal szemben” – fogalmazott.
Ezt is ajánljuk a témában
A Drogkutató Intézet szerint ma már egyértelmű: a drogfogyasztás megengedő szabályozása súlyos társadalmi károkat okoz, ezért felül kell vizsgálni a személyes szabadság és önrendelkezés kereteit e téren.
Nyitókép: Getty Images